Egyre több szülő teszi fel kérdések sorát internetes fórumokon, baráti beszélgetések során: nem kellene már tisztán ejtse ezt a gyermekem? Kinövi? Vigyem logopédushoz?
Ezen kérdésekre próbálunk választ keresni most.
A gyermek beszédfejlődése 6 éves korig igen intenzív folyamat, ám a fejlődés, mint ahogyan más területeken, így a kommunikáció, a beszéd elsajátításában sem egyenletes, és persze egyéni eltérések is lehetnek. Minden esetben célszerű azonban, ha a gyermek iskolába úgy kerül, hogy tisztán ejt minden hangot. Persze ennek megítélése sem könnyű, hiszen sokszor előfordul, hogy nem minden helyzetben mondja rosszul (pl. kakas tatas, viszont a kalács szóval már nincs gond). Amennyiben bizonytalanok vagyunk, érdemes felkeresni egy logopédus szakembert, aki meg tudja állapítani, hogy a gyermekünknek szüksége van-e logopédiai terápiára, vagy a beszéd spontán fejlődni fog.
Mit vizsgál a logopédus?
A szakember nem csak a beszéd-artikulációt vizsgálja, hanem a kommunikáció egészét. A gyermek életkorának függvényében a mozgás, gondolkodás, figyelem, önállóság, érzelmi érettség egységében figyeljük meg a gyermeket. Hiszen előfordul, hogy bár már 3 évesen, gazdag szókinccsel rendelkező gyermek, mozgásfejlődése elmarad korától, ami a beszédmozgásokra, s így a hangképzésre is kiterjed.
Azonban nem csak a beszédmozgások, hanem a beszédhallás fejlettsége is fontos megfigyelési szempont. Előfordul, hogy bár a mozgás, gondolkodás fejlődése egyenletes ütemű, a hangok megkülönböztetése még nehézségeket okoz a gyermek számára. (Nem hallja, hogy a l és a j hang nem ugyanaz.) Fontos kideríteni, hogy a hallásfejlődés lemaradásának hátterében nincsen-e korábbi elhúzódó megfázás, gyakori fülgyulladás vagy túlzottan nagy méretű orrmandula, melyek fizikai akadályai a hallás megfelelő fejlődésének.
Mit tehetünk, hogy megelőzzük, hogy otthon fejlesszük csemeténket?
Mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy a meseolvasás, -mondás, a mondókázás, közös éneklés segít a gyermek beszédfejlődésében. Fontos azonban néhány dolgot szem előtt tartanunk. A beszédtanulás egy utánzási folyamat. Ezért fontos, hogy a pici gyermekkel értelmesen (nem gügyögve), ám hangsúlyosabban, artikuláltabban beszéljünk, figyelve arra, hogy lássa az arcunkat is. A mindennapi közös tevékenységek során mondjuk el, mit csinálunk éppen, pl. most bebújtatod a lábad a zokniba stb.
Grimaszoljunk tükör előtt, fújjunk szappanbuborékot, játsszunk kiscicát: tányérból lefetyelve igyunk, csücsörítsünk és mosolyogjunk, csettintgessünk, nyújtsuk ki a nyelvünket az orrunkig: tornáztassuk a beszédszerveket!
S ha bizonytalanok vagyunk, bátran forduljunk szakemberhez.
Simó-Ritter Csilla
logopédus
Simó-Ritter Csilla vagyok, pszichológus, logopédus. 2002-ben fejeztem be egyetemi tanulmányaimat, tehát már 15 éve dolgozom óvodás és elemi iskolás gyermekekkel. A beszédhibák és a tanulási nehézségek kezelése, fejlesztése az a terület, ami a mindennapi munkám jelentős részét kiteszi. Fontosnak tartom, hogy mosolygós, elégedett, magabiztos gyerekek kerüljenek ki a „kezeim közül”.
